Welcome to the Riley's - vélemény



3 komment

Tavaly ebben az időszakban kezdett felpezsdülni a dolog a Sundance-en a Welcome to the Riley's (és a The Runaways) körül. Bőven irigyen ittunk minden onnan jövő új hírt ami a filmmel kapcsolatosan jött és megvallom engem akkoriban sokkal de sokkal jobban érdekelt a The Runaways. A zene vagy a híresség faktor miatt valahogy jobban feldolgozhatónak éreztem és a Riley's meg csak úgy volt. A The Runaways-en azóta már azt hiszem mindenki túl van, sőt pár nap múlva itthon is megjelenik dvd-n, aminek azt hiszem örülünk mint macska a 9 életének.


Most hogy végre a WTTR is "érezhető", nézhető közelségbe került úgy érzem kissé mostohán bántam vele akkoriban. Simán felveszi a versenyt JettStew-ék sztorijával, annak ellenére, hogy ez nem a sikerről és annak elbukásáról szól.
Doug és Lois elvesztették lányukat egy autóbalesetben, de úgy tűnik egymást is. Érzelmileg teljesen eltávolodtak, Lois pánikbeteg lett, aki saját lakása rabja, Doug beteg szintén nem volt képes feldolgozni egyetlen gyermeke halálát és egy másik nőnél keres valamennyi megnyugvást. Míg nem egy nap Doug elutazik New Orleans-ba, ahol egy sztriptízbárban megismerkedik az ott dolgozó Mallory-val. Szó szót, eseményt esemény követ és a férfi úgy dönt nem megy haza és segít a borzasztó körülmények között élő lánynak, aki ugyan teljesen egyedül van és nincs senkije, mégis ő segít a házaspárnak újra visszatérni az életbe. Lois leküzdi betegségét és leutazik New Orleans-ba, Doug pedig apáskodhat Mallory felett. A lány ezt egy ideig jól tűri, de miután úgy érzi hogy szorul a hurok...

Ennyit a sztoriról. Melissa és Kristen alakítása nagyon nagyon jó. Bár Lois karaktere elég érdekes sikerült. Én személy szerint elég kevésnek éreztem a betegségével járó korlátozottság bemutatását, illetve túl gyorsan leküzdötte ezt az egészet. Azt hittem sokkal nehezebben fogja feldolgozni és uralni a pánikbetegségét, de kicsit olyan mintha varázsütésre eltűnne ("ha meglegyinti a mozdony szele" ahogy mondani szokás). Mallory erősen függetlenséghez és önpusztító élethez szokott. A szokásos elszökött kislány karakter, akit csak a pénz érdekel, egyik napról a másikra él, hosszú távú tervek nélkül. Eleinte örül Doug felbukkanásának, szerintem úgy van vele, hogy úgy se fog örökre itt ragadni, kis időre meg örül a társaságnak (és a plusz pénznek). A bibi akkor csúszik be mikor megjelenik Lois, aki be is költözik a házba, viszont az események akkor tetőznek, amikor a nő nem akarja többet elengedni Mallory-t a sztriptíz klubba dolgozni. Na ba** meg már megint a történettel foglalkozok pedig olyan elemzéseket akartam írni.... Inkább nem bonyolódok bele még jobban, már így is bőven sokat írtam.

New Orleans nekem iszonyatosan tetszett a filmben, nagyon el akarok menni oda egyszer. Olyan jó kisváros hangulata van, ahol zajlik az élet, de közben nyugodt is egyszerre, a város kicsit régi, "lepukkant" kinézete pedig még jobban kiemeli báját. Tényleg különleges város, sokszor hallottam már, de számomra igazából ebből a filmből derült ez ki.

Kristen fantasztikus a szerepben, szerintem a sok káromkodást se bánta, sokat nem is kellett rágyúrnia azt hiszem :D Ami viszont hihetetlen, hogy ez a lány még így is, zúzódásokkal, foltokkal, koszos hajjal, sebes, pattanásos arccal is szép. Én nem tudom, hogy csinálja. De komolyan.

A WTTR-t nem éri meg kihagyni, nem a tipikus "papolós" mondanivalójú film, sokkal inkább a feldolgozásról, az emberekről és a reményről szól. Azt hiszem a Speak és a The Runaways után ez lett a harmadik kedvenc Kristen filmem. Stew méltán lehet büszke rá.

"There's hope for us."

imagebam.com imagebam.com imagebam.com

3 komment:

Annie at: 2011. január 10. 8:46 írta...

A hibák naná hogy lefekvéskor jutnak eszembe, úgyhogy mivel a szöveget átírni már nem akarom, szerkezetileg meg már nem tudom hova berakni inkább kommentelem:

Doug és Lois karaktere nincs kellőképp kidolgozva, érezni, hogy Mallory a történet fő szereplője. A jelenetek néha csak totál felületesen vannak bemutatva és nincsenek levezetve (pl a bojler szerelős rész). Én úgy éreztem, hogy játékidőben többet terveztek, de végül sokat ki kellett vágniuk, ezek eredménye lehet ez a pár csonka rész. Még forgatókönyves probléma a szereplők néha néha "érdekes" és hatásvadász beszólása (you broke my heart és Lois próbafülkés monológja) de mint mondtam ez valószínű annak köszönhető, hogy ezt a két karaktert nem sikerült teljesen jól megírni. A zenéről annyit, hogy a bendzsó néha már sok volt, de nem vonta el a figyelmem a filmről.

Sziszi at: 2011. január 10. 8:51 írta...

Hehe, tudtam, hogy nem bírod ki!!!
Én még csak néhány jelenetet néztem meg (elzavartam magam 3-4 órát aludni...), de mindenben maximálisan egyetértek. Köszönjük az elemzést :-)

LA at: 2011. február 14. 22:19 írta...

Csak ma sikerült megnéznem a filmet, pedig amióta van hozzá felirat, azóta "nézem".
És most annyira megverném magam...uhhh...Nem tudom, miért halogattam állandóan, nagyon tetszett maga a történet és Kris alakítása. Hiába, Kris világa az elvont, művészi filmek, legalábbis szerintem. Mindegyik filmét láttam már, de vmiért ebben a filmben... ahh... nem is tudom...
De sajna azért elég sok negatív véleményem van. teljesen egyet értek veled Annie. Egyedül Mallory karaktere volt rendesen kidolgozva, de azért Ő se teljesen. Azért jó lett volna megtudni, hogy miért ment NO-ba, mióta él így stb...
De hajlandó vagyok elnézni a negatívumokat, hiszen Kris alakítása nagyon ott volt.
Rengeteg minden motoszkál a fejemben, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni.

Megjegyzés küldése

newer post older post