A
boxofficemagazine.com nemrégiben készített egy 30 perces telefoninterjút Kristen-nel, aki éppen a Snow White egyik forgatási napja után felelt a kérdésekre. Alábbiakban egy kis ízelítő olvasható a hamarosan teljes egészében debütáló interjúból.
Már elég jól ismered Bella karakterét, hogyan vitted keresztül azon a hatalmas változáson, melynek köszönhetően végül maga is vámpír lesz?
Jó érzés volt. És nagyon fura is. Nagyon hosszú folyamat volt a két filmet együtt leforgatni, mert olyanok, mintha egyek lennének. Mivel nem sorrendben vesszük fel a dolgokat, oda-vissza kellett váltanom a terhes, emberi és a halott vámpír Bella között. Őrület milyen sokfajta Bella-t láthatunk. Furcsa érzés volt legelőször vámpírként érkezni egy jelenethez, mert előtte én mindig csak néztem a többieket, ahogy ezt játsszák. Tudom, hogy bután hangzik, de vámpír Bella a kedvenc karakterem— az anyatípus teljesjogú képviselője. Már-már szellemi szinten is ösztönös, csak ezt érdekes módon sosem nyugtázta senki. Ez Stephenie-ről is azt árulja el, hogy nem kap elismerést minden baszott remek tulajdonságáért. Számomra többek között ezért is rokonszenves, szóval ezt nem ellene értem—ez egy olyan tulajdonsága, amit nagyon kedvelek. És jó látni, hogy végre megkapja, amire vágyik. Akármilyen egyszerűen és gyengén hangzik is, szerintem ez a legjobb dolog az egészben, annak ellenére hogy leginkább emiatt a kibaszott dolog miatt kritizálják állandóan. Szerintem jó boldognak látni az embereket. És ő igazán—ha helyesen alakítottam—odaszületett, ahol most van.
Jelenleg éppen a Snow White and the Huntsman forgatod, melyben Snow White egyfajta harcos hercegnő. Hogy jellemeznéd a harci stílusát?
Nem nagyon akarom elbagatellizálni, de nem könnyű olyan akcióhőst játszani, aki a legkönyörületesebb személy a világon. Nem lehet utálni. Olyan vérzőszívű típus, szóval így hogy a francba csinálsz akciófilmet? Ő országának utolsó reményfoszlánya. Egyfajta könnyed, spirituális kapcsolatban van a népével—megérez dolgokat. Volt néhány olyan pillanatom a forgatáson, ami baromira felnyitotta a szememet. Úgy gondolom, hogy törődni valamivel nem csupán azt jelenti, hogy művészi szemszögből próbálod magad beleélni a helyzetbe, mint például "Jaj Istenem, de sajnálom őket" és kész. Valójában egyáltalán nem is magadra kell gondolnod. Mikor harcolsz, olyan dolgoknak teszed ki az embereidet, melyek közben megsérülhetnek. Alapvetően a gonosszal küzdök—méghozzá a leggonoszabb szemétládákkal és az rendben van, hogy őket megölik. Ez gyötrődés. Kurva mély gyötrődés. Abszolút semmi élvezetet nem talál abban, hogy fájdalmat okoz. Jelenleg eléggé kimerült vagyok és azon gondolkodtam, "Hű, jönnek a harcjelenetek, talán nem lesz majd olyan nehéz." Aztán rájöttem, hogy ezek lesznek a leginkább érzelmes jeleneteim, mert én vagyok Hófehérke és mégis embereket ölök. Kurva jó a megközelítése a filmnek, hisz közben nagyon sokan meghalnak. Nem mintha kritizálnám az erőszakos filmeket—általában nagyon is bírom őket—de jó, hogy erről az oldalról is meg lehet csinálni.
