Az Interview Magazine már régebben is szerette Kristen-t, ez itt most az a 2006-os interjú, amit a Zathura rendezője, Jon Favreau készített vele. Első rész.
JON FAVREAU: Hello.
KRISTEN STEWART: Hello. Kösz, hogy elvállaltad ezt ember. Teljesen sokkban vagyok.
JF: Oh, Én is abban vagyok, hogy jól csináljam. Egyszer Peter Berg interjúztatott engem évekkel ezelőtt [1998 június]. Felkészültebb akartam lenni, mint ő volt akkor.
KS: [nevet] Oh, szóval akkor már ismered a hátteremet?
JF: Mindent tudok rólad. Sosem vettelek volna fel, ha nem tudnám azt, amit tudok rólad. [nevet] Szóval, először is hogy vagy?
KS: Megvagyok. Az előző két hétben beteg voltam. Megfáztam és nem tudtam kilábalni belőle. Kicsit kínos volt. Felolvasáson voltam tegnap és végigkrahácsoltam az egészet. És tök csönd volt ott. Sean Penn-nek csináltuk.
JF: Most találkoztál vele először?
KS: Igen, most. Kb egy hete felhívta az ügynökömet és megkérdezte, hogy eltudnék e menni és csak egyszerűen beolvasni, és így első alkalommal tegnap végre találkoztam vele. Asztal melletti olvasás volt. David Spade volt ott. Meg Emile Hirsch. Nagyon jó volt. Ő annyira király.
JF: A torkod gurgulázott vagy netán a gyomrod?
KS: Szerencsére a torkom volt. De majdnem ötpercenként szipogtam. Pedig enyém volt a narrátor szöveg és folyamatosan mondanom kellett ezeket a hosszú dialógusokat.
JF: Hát, reméljük tudták, hogy beteg vagy, nem pedig egy drogos. Én egyszer voltam Sean-nál meghallgatáson. A Nevem Sam miatt [2001], a mentálisan sérült figura szerepéért. Kitaláltam, hogy elolvasom, hogy aztán majd Sean-nal felolvassam. Aztán egyszercsak ott voltunk a forgatáson a lakókocsijában és olvastam, miközben próbáltam egy szellemileg leépült személyt alakítani, ami nem könnyű anélkül, hogy komplett béna segget ne csinálnál magadból közben. Valójában leváltottak a szerepről, egy olyan valakire, akinek tényleg Down-szindrómája volt, szóval ez azért vigasztal. Mellesleg most szétdolgozod magad és a filmekben, amikben most benne vagy elég jó projekteknek tűnnek. Mi volt az első nagy szereped? A ’Pánik szoba’ ?
KS: Igen.
JF: Voltam a forgatáson, mert ismerem Dwight Yoakam-ot, aki szerepelt a filmben.
KS: Tényleg? Ő nagyon vicces. Voltál a házban?
JF: Igen, bejártam az egészet.
KS: A ház Pánik szobájában minden működött. Minden konnektor, minden lefolyó, minden. Van egy jelenet, amikor Jodie Fosternek ki kell mennie pisilni, és lehet hallani ahogy feláll és lehúzza a vécét.
JF: Tényleg pisilt abban a jelentben?
KS: [nevet] Nem. Nem tudom. Talán.
JF: Ott voltál az elején, amikor még Nicole Kidman volt érdekelt a filmben?
KS: Igen. Megsérült a bokája. Aztán jött Jodie.
JF: Vicces, mert annyira hasonlítotok, hogy tényleg a lánya lehetnél.
KS: Mindenki ezt mondja, "Kristen azért kapta meg a szerepet a Pánik szobában, mert úgy néz ki, mint Jodie Foster." Pedig igazából Nicole Kidman játszotta volna az anyámat.
JON FAVREAU: Hello.
KRISTEN STEWART: Hello. Kösz, hogy elvállaltad ezt ember. Teljesen sokkban vagyok.
JF: Oh, Én is abban vagyok, hogy jól csináljam. Egyszer Peter Berg interjúztatott engem évekkel ezelőtt [1998 június]. Felkészültebb akartam lenni, mint ő volt akkor.
KS: [nevet] Oh, szóval akkor már ismered a hátteremet?
JF: Mindent tudok rólad. Sosem vettelek volna fel, ha nem tudnám azt, amit tudok rólad. [nevet] Szóval, először is hogy vagy?
KS: Megvagyok. Az előző két hétben beteg voltam. Megfáztam és nem tudtam kilábalni belőle. Kicsit kínos volt. Felolvasáson voltam tegnap és végigkrahácsoltam az egészet. És tök csönd volt ott. Sean Penn-nek csináltuk.
JF: Most találkoztál vele először?
KS: Igen, most. Kb egy hete felhívta az ügynökömet és megkérdezte, hogy eltudnék e menni és csak egyszerűen beolvasni, és így első alkalommal tegnap végre találkoztam vele. Asztal melletti olvasás volt. David Spade volt ott. Meg Emile Hirsch. Nagyon jó volt. Ő annyira király.
JF: A torkod gurgulázott vagy netán a gyomrod?
KS: Szerencsére a torkom volt. De majdnem ötpercenként szipogtam. Pedig enyém volt a narrátor szöveg és folyamatosan mondanom kellett ezeket a hosszú dialógusokat.
JF: Hát, reméljük tudták, hogy beteg vagy, nem pedig egy drogos. Én egyszer voltam Sean-nál meghallgatáson. A Nevem Sam miatt [2001], a mentálisan sérült figura szerepéért. Kitaláltam, hogy elolvasom, hogy aztán majd Sean-nal felolvassam. Aztán egyszercsak ott voltunk a forgatáson a lakókocsijában és olvastam, miközben próbáltam egy szellemileg leépült személyt alakítani, ami nem könnyű anélkül, hogy komplett béna segget ne csinálnál magadból közben. Valójában leváltottak a szerepről, egy olyan valakire, akinek tényleg Down-szindrómája volt, szóval ez azért vigasztal. Mellesleg most szétdolgozod magad és a filmekben, amikben most benne vagy elég jó projekteknek tűnnek. Mi volt az első nagy szereped? A ’Pánik szoba’ ?
KS: Igen.JF: Voltam a forgatáson, mert ismerem Dwight Yoakam-ot, aki szerepelt a filmben.
KS: Tényleg? Ő nagyon vicces. Voltál a házban?
JF: Igen, bejártam az egészet.
KS: A ház Pánik szobájában minden működött. Minden konnektor, minden lefolyó, minden. Van egy jelenet, amikor Jodie Fosternek ki kell mennie pisilni, és lehet hallani ahogy feláll és lehúzza a vécét.
JF: Tényleg pisilt abban a jelentben?
KS: [nevet] Nem. Nem tudom. Talán.
JF: Ott voltál az elején, amikor még Nicole Kidman volt érdekelt a filmben?
KS: Igen. Megsérült a bokája. Aztán jött Jodie.
JF: Vicces, mert annyira hasonlítotok, hogy tényleg a lánya lehetnél.
KS: Mindenki ezt mondja, "Kristen azért kapta meg a szerepet a Pánik szobában, mert úgy néz ki, mint Jodie Foster." Pedig igazából Nicole Kidman játszotta volna az anyámat.
0 komment:
Megjegyzés küldése