Jobban tetszett a film, mint amit vártam. Nem rajongok ezekért a kocsikázós zéró történéses filmekért, de ez jó volt. A sztori röviden: Brett frissen szabadul 6 éves börtönbüntetése után és céltalanul kószál mikor egy étteremben meglátja a nagyon közvetlen, mindenkivel szóba elegyedő Gordy-t és az éppen lapátra tett Martine-t. Lényeg a lényeg: Martine és Brett Gordy kocsijában kötnek ki, a lány haza szeretne menni, Brett meg csak haladni valamerre. Útközben Martine faggatása során ismerjük meg Brett történetét visszaemlékezésekkel megfűszerezve, míg a két fiatal háttérsztorija csak említés szinten kerül elő: Martine ugye épp hazafelé tart apjához, akivel nem éppen rózsás a kapcsolata, ha jól vettem ki, apucinak épp új barátnője van, Gordy viszont inkább eljött otthonról, mert elmondása szerint senki sem tudott a közelében maradni, öngyilkossági kísérlete és természete miatt. A rokonai egyszerűen féltek szembenézni a tetteivel (gondolom neki se voltak rendben otthon a dolgok) bár Gordy saját bevallása szerint csak azért próbált meg véget vetni az életének, mert unatkozott. Igen, a srác kicsit kettyós vagy legalábbis elég fura szerzet, de mindenképpen művészlélek (és nem buta)...
A film igazából Brett története, Martine és Gordy segítenek neki visszatalálni ahhoz, az egy dologhoz, amit valaha is szeretett: a feleségéhez, May-hez és közben a két fiatal is jobban megismeri egymást.
A színeket nagyon szerettem, gyönyörűen van fotózva az egész, a képi világért mindenképp megérte megnézni, a Katrina hurrikán sújtotta New Orleans és a táj csodás látványt nyújt (ne turistalátványosságra gondoljatok, hanem a tipikus déli fasoros, homlokzatos házakra, nádasokra, végtelen utakra).
Színészi játékok tekintetében igazából csak Kristen-t és Eddie-t említeném, mivel William Hurt és Maria Bello játékára nincs hasonlítási alapom vagy más, ami alapján a jó jelzőn kívül mást tudnék mondani. Martine figurája aranyos, naiv lány, korának megfelelő gondokkal és kétes érzésekkel - még most kezdi el igazán az életét, most döbben rá a komolyabb érzések súlyára, Kristen alakítására nem lehet kifogást emelni, helyén volt minden. Eddie Redmayne-t egy rövidke szerepig az Elizabeth 2-ben láttam és teljesen meglepett, hogy itt mekkora egy bolond, már-már gyogyós karaktert hozott, teljesen hitelesen. Én személy szerint biztos nem haverkodtam volna vele a film első 15 perce után...
Hogy miért nézd meg? A már említett remek képi világ után azért, mert Kristen nagyon szép benne és még balettozik is, valamint ha érdekel egy szerelem története egy sokat megélt ember szemszögéből és szereted a kocsikázós filmeket. Én személy szerint megkönnyeztem pedig nem gondoltam, hogy ez megtörténhet.
P.S. imádtam a fáról lógó üvegeket, ahogy a kígyó a kísértést akarta megtestesíteni és Kristen egyik déli akcentusos 'okay'-ját.
Trailer:
6 komment:
William Hurt játéka nem csak szimplán, hanem Nagyon jó!Ez már a trailerből is tutira lejön.
Szia :) Honnan lehet letölteni a filmet? mert én nem találom :s És lehet hozzá feliratot is szerezni?
Szia Nija!
A filmet simán le tudod tölteni ha beírod a keresőbe a The Yellow Handkerchief download vagy torrent szavakat. Feliratot nem találtam MÉG hozzá, de kétlem, hogy lenne magyar. Én arról le is mondtam, angolt keresek. :)
Sejtettem, hogy szívfacsaró lesz a film! William Hurt arca minden pillanatban leírta az érzelmeit. Az egész film során! Sokszor azt éreztem zokognom kell, ha még egyszer így néz, különösen a film második felében. Maria Bello, pedig... nem is tudom mit mondjak. Elsőre talán azt lehet mondani, hogy háttérben van, de mégis minden jelenetben, ha ott van feszülten figyeli az ember. Eddie-t egyszerűen imádtam. A sapkájával, a sárga fényképezőgéppel. "Studying abnormaliity first hand". Van benne valami őrült, de ettől elragadó! Kristen pedig... Ahogy Annie írta csodaszép. Valahol uralja mind a két férfit és segíti. Gordy-t csak később. És a film mondanivalójával ellentétben rengeteget mosolyog. Persze egyszer sem érzi az ember oda nem illőnek a mosolyt. Kedvenc részeim: Kétszer is van, hogy a két fiatal egyszerre tekint Brett-re: mikor letartóztatják, és mikor megtalálják May-t, és biztatják, hogy na menjél már! Mindkét esetben az arcukat nagyon szeretem. Meg amikor Martine megkérdi Brettet, hogy nem laknának e együtt! A színei miatt, amikor a balettes kép készül. Kék, piros póló, zöld növény, vöröses haj, halványkék ég és kocsi, halványbarna kövek és homok. Továbbá minden jelenet, amikor a film fő zenéje megszólal. Többnyire mikor hosszú utakon mennek csak, csodaszép tájak, fergeteges színvilág (ismét csak egyet tudok érteni Annie-val) és ha ez nem elég a léleknek, akkor megszólal a gitár és az a - nem is tudom milyen szavakkal jellemezzem - férfivokál (?).
nagyon szeretem a filmet, megerte megvennem itt nemetorszagban a dvd-t...kris es eddie imadnivaloak...
Na, most ezen a nagyon nyűgös, semmire sem használható esős szombat délelőttön megnéztem a filmet.
Nekem annyira nem jött be, valszeg mert nem éreztem életszerűnek a történetet, ahogy ezek itt hárman egy kocsiba kerülnek. Másrészt valamiért kevés volt a film, leginkább a hangokat hiányoltam belőle, pedig végülis van benne zene olykor-olykor.
Kristennel gondom ugyan nem volt, de nekem nem volt extrás az alakítás. Mondjuk talán ez nem egy olyan szerep, amiben sokat meg lehet mutatni, azért.
De beszereztem a Runaways-t is, hamarosan azt is megnézem, attól lényegesen többet is várok.
Megjegyzés küldése