Kristen Stewart – Vérszomj
| 1. rész |
Miután 4 évig játszotta a kasszasiker Alkonyat sorozat fantasy figuráját, Kristen Stewart kilép a sötétségből. A vámpírara kiönti a szívét arról, hogy félti az életét a nagy hollywoodi kultúrforgatagban, hogy beleássa magát Kerouac-ba és hogy Ciao Bellát int.
Írta: Jonathan Heaf.
Manapság szinte mindenki képes lenne eladni a saját nagyanyját azért, hogy felfedezzék, meghallgassák, lefilmezzék és kifizessék (duplán) egy következő film folytatásában, (természetesen 3D-ben), melyben Jason Flemying játszaná a rossz fiút, Andy Serkis az emberiséget megvető kíváncsian intelligens majmot és Hans Zimmer készítené a film zenéjét. De amiben minden LA-i R8-as Audit lízingelő ügynök egyetért, az az, hogy ha átlagos, csendes élet után vágysz, akkor olyan távol kell maradnond Hollywood-tól, amennyire csak a csinos kis lábaid visznek. Szállj ki a Játékból. Térj vissza a disznópásztor másodunokatestvéreidhez az Új-Mexikói Albuquerque-be. Menj haza. Csinálj gyerekeket. Taníts. És felejsd el a te kis filmsztár-leszek tündérmesédet …
Viszont sztár szeretnél lenni? És híres is? Akkor ugrás le a kanapéról cukorcsillag és találkozzunk – az adottságaidat hagyd otthon – ma este a Chateau 69-es szobájában, hogy megbeszélhessük a „motivációidat”. De hé, színész akarsz lenni? Tiszteltek valaha a szakmádért? Azt hallottam, hogy kétszeres folyamatos könyörgés megy a James Lipton melletti lakásra TriBeCa-ban. De mindegy is, öt év múlva az elbukott szemrevételezések és meghallgatások után úgyis Mel útszéli kajáldájában futunk össze a Sunset Boulevard-on, ahol az asztalok mellett fogsz állni a te fölényes, szomorú, magányos, drágalátos kis életed hátralévő részében. Körmöld a rendelésem! Friss narancslé, teljeskiőrlésű palacsinta, egy tál mexikói szószos tortilla, két közepesen lágy tojással és egy adag sosefogösszejönni. Köszi cukikám. És ha már úgyis mész, csukd be azt az ajtót – a karrierednek is."
"Csatt!"
Ez a jelenet talán kicsit árnyalt, de ez nem jelenti azt, hogy ilyesmi sosem történik meg. Ahhoz, hogy Hollywoodban befuss, szükség van szerencsére, valóságshowra, egy pit-bullként nyomuló ügynökre, elvonókúrára, egy pár ittas vezetésre és egy látványos visszaesésre vagy legalább egy nagy szelet kemény harc árán megszerzett rokoni protekcióra. Viszont ahhoz, hogy színész lehess – mindegy milyen szkeptikusan is állsz ehhez az iparhoz – még mindig tehetség szükséges. Hála Istennek Kristen Stewart – az Alkonyat filmsorozat csodás 21 éves csillaga -- nem Albuquerque-ből jött, nincsenek disznópásztor unokatestvérei (vagy legalábbis nem tudunk róluk), eddigi ismeretek alapján sosem csüccsent egy ügynök ölébe sem (hacsak nem az öklével szerette volna elérni az arcát – 3 báttyal a háta mögött ez a kölyök aztán tud vigyázni magára) és nem is volt a szakma iránt rajongó turisták Mekkájában, a hírhedt Chateau Marmont-ban. Tömören szólva, ha nem nézzük a bankszámláját (a Forbes magazin az eddigi bevételeit Julia Roberts mellett listázza), nincs semmi hollywoodias Kristen Stewartban.
Na jó, az utolsó rész nem igaz. Kristen már járt a Chateau-ban. Körülbelül kismillió alkalommal. És ha azt mondanám, hogy ez az a fajta hely, ahova szívesen jár, az olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy Dominique Strauss-Kahn-nak nem lesznek gondjai a takarítók alkalmazásával. Ez van.
"Mindig azt érzem mikor [a Chateau-ba] megyünk, mintha egész idő alatt mindig figyelnem kéne a vállam felett," ért egyet Kristen miközben elfoglaljuk helyünket egy poros mexikói kajáldában, ami egy órára található minden civilizációt sejtető helytől. A Topanga kanyonban található étkezde olyan, mint egy otthonos viskó, ahol a hideg sörhöz mindig jár egy piros műanyag edényben tálalt meleg nachos és édes, házikészítésű salsa szósz. A hely a Disney hullámvasút várójára emlékeztet. "Ez az egyetlen hely LA-ben ahova eljöhetek, ha egy szemernyi láthatatlanságra vágyom. És" – hirtelen minden csinos, kifinomult vonásából elveszik a humor-- "ez maradjon is így."
Teljesen világos, hogy Kristen vadul védi a területét. Azonban még ebben a biztonságosnak mondható házban is gyakran elhangul a hangja, amint egy újabb vevő masíroz a viskó hátsó ajtaján. Ezt nem feltétlen lehet paranoiának nevezni, de megvan az oka miért rezdül össze idegenek közelében. Főleg ha újságírókról van szó. Ami nem meglepő. 2007 óta, amikor bejelentették, hogy ő alakítja Stephenie Meyer szenzációsan sikeres Alkonyat könyvsorozatának filmes feldolgozásában Isabella “Bella” Swan-t, Kristenre folyamatos figyelem irányul.
Megfigyelik. Nyomoznak utána. Meglesik. Üldözik. Vadásszák. Buzdítják. Online. A paparazzik. A rajongói. Az utálói. Az eltompult anyafelügyelők tagjai és macskái. Transzparens-mániás tinilányok, akik kétségbeesetten próbálnak a Robert Pattinson által alakított Edward Cullen karjaiba jutni. LA-ben. Hollywoodban. Angliában. Skóciában. A Wight-szigeten. Miközben vezeti szürke Mini-jét. A taxiban. Premiereken. Vakáció alatt. Munka közben. Nem munka közben. Amíg alszik. Míg álmodik. Míg rossz álmai vannak. Ha azt mondjuk, hogy a vámpír franchise sikere teljesen ki-és felforgatta (fantasztikus és szörnyű értelemben) Kristen életét, mikor még azt sem tudta merre hajtják az ösztönei, akkor sem fedtük le teljesen a valóságot. De most végre, csak úgy mint azoknak a francos Potter kölyköknek ezen a nyáron, “Véget Ér Az Út”.
“Igen, befejeztük. Leforgattunk minden jelenetet.” A következő hónapban láthatjuk a Twilight: Breaking Dawn – 1. részét, míg a 2-at, jófajta modern franchise módjára – értsd: zseblehúzós stílusban – 2012 novemberében. Hogy Kristen nyugodtabb e most, hogy már minden befejeződött? A válasza egy kényszeredett mosoly, ami egy akkora vigyorrá alakul, hogy egy kenut is el tudnál fektetni rajta. “Egy karrier során olyan ritka dolog lezárni egy ilyen nagy fejezetet, de mindenképp van benne valami vége érzés. Nincs több epikus, ikonikus jelenet...”
Ha nem vagy egy, a többmillió Twilight rajongó közül – vagy ahogy a fanatikusabbakat ismerik: Twihard - akkor kétségkívül nem vagy tudatában az ezt körülvevő hisztériával. A kemény magnak ez a végső film tartogatja azt a pirosbetűs momentumot, melyben a kegyetlen önmegtartóztatást felváltja a buja megadás (vagyis mikor Bella és Edward a vízesésben csinálják). De először is, ott “Az Esküvő”; a Breaking Dawnban Kristen karaktere, Bella Swan végre frigyre lép az alfavámpír Edwarddal. Majd jön “A Fogamzás”; a halhatatlan vérszívó kedvesével töltött belassított, félhomályban átszeretkezett éjszaka után Bella terhes lesz félember, félvámpír, farkaskölyök jellegű gyerekizéjével.
“Izgultam az esküvő miatt,” ismeri be. “Mikor megláttam a díszletet a padokkal és a fényekkel és mindenki ott volt talpig kiöltözve, elsírtam magam. Atyám, az a kurva ruha!”
Bár egy gonoszul mini-mini ruhában is tökéletesen néz ki a premiereken, Kristen mászkálós-ruha választása egy olyan-vékony-mintha-ráfestették-volna-farmer, egy kopott Converse és egy régi Rob Zombie póló. “Hetekig be voltam zárva abba a göncbe; alig bírtam benne mozogni. De hihetetlenül ünnepélyes volt az egész. Mint egy igazi esküvő.”
Írta: Jonathan Heaf.
Manapság szinte mindenki képes lenne eladni a saját nagyanyját azért, hogy felfedezzék, meghallgassák, lefilmezzék és kifizessék (duplán) egy következő film folytatásában, (természetesen 3D-ben), melyben Jason Flemying játszaná a rossz fiút, Andy Serkis az emberiséget megvető kíváncsian intelligens majmot és Hans Zimmer készítené a film zenéjét. De amiben minden LA-i R8-as Audit lízingelő ügynök egyetért, az az, hogy ha átlagos, csendes élet után vágysz, akkor olyan távol kell maradnond Hollywood-tól, amennyire csak a csinos kis lábaid visznek. Szállj ki a Játékból. Térj vissza a disznópásztor másodunokatestvéreidhez az Új-Mexikói Albuquerque-be. Menj haza. Csinálj gyerekeket. Taníts. És felejsd el a te kis filmsztár-leszek tündérmesédet …
Viszont sztár szeretnél lenni? És híres is? Akkor ugrás le a kanapéról cukorcsillag és találkozzunk – az adottságaidat hagyd otthon – ma este a Chateau 69-es szobájában, hogy megbeszélhessük a „motivációidat”. De hé, színész akarsz lenni? Tiszteltek valaha a szakmádért? Azt hallottam, hogy kétszeres folyamatos könyörgés megy a James Lipton melletti lakásra TriBeCa-ban. De mindegy is, öt év múlva az elbukott szemrevételezések és meghallgatások után úgyis Mel útszéli kajáldájában futunk össze a Sunset Boulevard-on, ahol az asztalok mellett fogsz állni a te fölényes, szomorú, magányos, drágalátos kis életed hátralévő részében. Körmöld a rendelésem! Friss narancslé, teljeskiőrlésű palacsinta, egy tál mexikói szószos tortilla, két közepesen lágy tojással és egy adag sosefogösszejönni. Köszi cukikám. És ha már úgyis mész, csukd be azt az ajtót – a karrierednek is."
"Csatt!"
Ez a jelenet talán kicsit árnyalt, de ez nem jelenti azt, hogy ilyesmi sosem történik meg. Ahhoz, hogy Hollywoodban befuss, szükség van szerencsére, valóságshowra, egy pit-bullként nyomuló ügynökre, elvonókúrára, egy pár ittas vezetésre és egy látványos visszaesésre vagy legalább egy nagy szelet kemény harc árán megszerzett rokoni protekcióra. Viszont ahhoz, hogy színész lehess – mindegy milyen szkeptikusan is állsz ehhez az iparhoz – még mindig tehetség szükséges. Hála Istennek Kristen Stewart – az Alkonyat filmsorozat csodás 21 éves csillaga -- nem Albuquerque-ből jött, nincsenek disznópásztor unokatestvérei (vagy legalábbis nem tudunk róluk), eddigi ismeretek alapján sosem csüccsent egy ügynök ölébe sem (hacsak nem az öklével szerette volna elérni az arcát – 3 báttyal a háta mögött ez a kölyök aztán tud vigyázni magára) és nem is volt a szakma iránt rajongó turisták Mekkájában, a hírhedt Chateau Marmont-ban. Tömören szólva, ha nem nézzük a bankszámláját (a Forbes magazin az eddigi bevételeit Julia Roberts mellett listázza), nincs semmi hollywoodias Kristen Stewartban.
Na jó, az utolsó rész nem igaz. Kristen már járt a Chateau-ban. Körülbelül kismillió alkalommal. És ha azt mondanám, hogy ez az a fajta hely, ahova szívesen jár, az olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy Dominique Strauss-Kahn-nak nem lesznek gondjai a takarítók alkalmazásával. Ez van.
"Mindig azt érzem mikor [a Chateau-ba] megyünk, mintha egész idő alatt mindig figyelnem kéne a vállam felett," ért egyet Kristen miközben elfoglaljuk helyünket egy poros mexikói kajáldában, ami egy órára található minden civilizációt sejtető helytől. A Topanga kanyonban található étkezde olyan, mint egy otthonos viskó, ahol a hideg sörhöz mindig jár egy piros műanyag edényben tálalt meleg nachos és édes, házikészítésű salsa szósz. A hely a Disney hullámvasút várójára emlékeztet. "Ez az egyetlen hely LA-ben ahova eljöhetek, ha egy szemernyi láthatatlanságra vágyom. És" – hirtelen minden csinos, kifinomult vonásából elveszik a humor-- "ez maradjon is így."
Teljesen világos, hogy Kristen vadul védi a területét. Azonban még ebben a biztonságosnak mondható házban is gyakran elhangul a hangja, amint egy újabb vevő masíroz a viskó hátsó ajtaján. Ezt nem feltétlen lehet paranoiának nevezni, de megvan az oka miért rezdül össze idegenek közelében. Főleg ha újságírókról van szó. Ami nem meglepő. 2007 óta, amikor bejelentették, hogy ő alakítja Stephenie Meyer szenzációsan sikeres Alkonyat könyvsorozatának filmes feldolgozásában Isabella “Bella” Swan-t, Kristenre folyamatos figyelem irányul.
Megfigyelik. Nyomoznak utána. Meglesik. Üldözik. Vadásszák. Buzdítják. Online. A paparazzik. A rajongói. Az utálói. Az eltompult anyafelügyelők tagjai és macskái. Transzparens-mániás tinilányok, akik kétségbeesetten próbálnak a Robert Pattinson által alakított Edward Cullen karjaiba jutni. LA-ben. Hollywoodban. Angliában. Skóciában. A Wight-szigeten. Miközben vezeti szürke Mini-jét. A taxiban. Premiereken. Vakáció alatt. Munka közben. Nem munka közben. Amíg alszik. Míg álmodik. Míg rossz álmai vannak. Ha azt mondjuk, hogy a vámpír franchise sikere teljesen ki-és felforgatta (fantasztikus és szörnyű értelemben) Kristen életét, mikor még azt sem tudta merre hajtják az ösztönei, akkor sem fedtük le teljesen a valóságot. De most végre, csak úgy mint azoknak a francos Potter kölyköknek ezen a nyáron, “Véget Ér Az Út”.
“Igen, befejeztük. Leforgattunk minden jelenetet.” A következő hónapban láthatjuk a Twilight: Breaking Dawn – 1. részét, míg a 2-at, jófajta modern franchise módjára – értsd: zseblehúzós stílusban – 2012 novemberében. Hogy Kristen nyugodtabb e most, hogy már minden befejeződött? A válasza egy kényszeredett mosoly, ami egy akkora vigyorrá alakul, hogy egy kenut is el tudnál fektetni rajta. “Egy karrier során olyan ritka dolog lezárni egy ilyen nagy fejezetet, de mindenképp van benne valami vége érzés. Nincs több epikus, ikonikus jelenet...”
Ha nem vagy egy, a többmillió Twilight rajongó közül – vagy ahogy a fanatikusabbakat ismerik: Twihard - akkor kétségkívül nem vagy tudatában az ezt körülvevő hisztériával. A kemény magnak ez a végső film tartogatja azt a pirosbetűs momentumot, melyben a kegyetlen önmegtartóztatást felváltja a buja megadás (vagyis mikor Bella és Edward a vízesésben csinálják). De először is, ott “Az Esküvő”; a Breaking Dawnban Kristen karaktere, Bella Swan végre frigyre lép az alfavámpír Edwarddal. Majd jön “A Fogamzás”; a halhatatlan vérszívó kedvesével töltött belassított, félhomályban átszeretkezett éjszaka után Bella terhes lesz félember, félvámpír, farkaskölyök jellegű gyerekizéjével.
“Izgultam az esküvő miatt,” ismeri be. “Mikor megláttam a díszletet a padokkal és a fényekkel és mindenki ott volt talpig kiöltözve, elsírtam magam. Atyám, az a kurva ruha!”
Bár egy gonoszul mini-mini ruhában is tökéletesen néz ki a premiereken, Kristen mászkálós-ruha választása egy olyan-vékony-mintha-ráfestették-volna-farmer, egy kopott Converse és egy régi Rob Zombie póló. “Hetekig be voltam zárva abba a göncbe; alig bírtam benne mozogni. De hihetetlenül ünnepélyes volt az egész. Mint egy igazi esküvő.”
0 komment:
Megjegyzés küldése