Elle UK '12 interjú - 1. rész



0 komment

A Dolgozó Lány

Márciusban felfedtük, hogy a júniusi címlapsztárunk Kristen Stewart lesz, minek következtében a Twitter megvadult. Másnap lefotóztuk, találkoztunk vele és jobban megismertük. Most viszont ti jöttök. Szóval mi hajtja előre Kristen-t?


Kristen Stewart nem mogorva. Sőt az interjú alatt még csak nem is visszahúzódó, szívesen beszél vagy fejezi ki magát. Nem befolyásolja idegesség, aminek köszönhetően megjelenése határozott és izgalommal teli. Nem rejtőzik a haja mögé és nem lesi vágyódva a kijáratot. Röviden szólva Kristen Stewart egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elhitették velem.
Ez a Kristen meglepően meglepő. Ennek a 22 éves nőnek minden hajviseletét, zenei ízlését és kedvenc ruhamárkáit milliók számára teszik elérhetővé, akik előszeretettel követik és boncolgatják stílusát. Ha megemlít egy albumot, amit épp előszeretettel hallgat, az iTunes-on megugrik a letöltések száma. Mikor a Los Angeles-i fotózásról tweeteltünk a #KristenELLE címke a legtöbbet használt szó lett a legnépszerűbb szavak között világszerte. Mozdulatai, kedvenc és utált dolgai köztulajdon számba mennek és ennek megfelelően azonnal megosztásra is kerülnek. Ami annyit jelent, hogy ha Kristen-ről van szó, megbocsátható ha kijelentjük, mindent tudunk róla, amit tudnunk kell. De vajon tartogat még számunkra valamit?
Néhány dolog, az, amire számítasz. Ma pontosan úgy néz ki, mint a "szabadnapos-Kristen", a már jól ismert paparazzi képeken: trikó, kapucnis pulcsi, farmernadrág és rikító sárga teniszcipő (az a pár amit a Welcome to the Rileys-ban viselt Allison/Mallory-ként). Fizikumát tekintve azonnal felismerhető a vászonbeli kinézete alapján is: nem a csont-és-bőr típus, de olyan apró, hogy a magastámlájú szék mellett eltörpül a 167 cm-es magasságával; hosszú, samponreklámba illő haja egy oldalon összefogva; bőre sápadt és szeplős; szemmel láthatóan olyannyira érdemre méltó összhatásban, hogy ki kell vernem a fejemből a gondolatot, hogy én ellenőrzöm őt.
Napközben kicsit elszabadul a fotósok és asszisztensek gyűrűjéből, ilyenkor nyugodtan nézegeti a fogasokon sorakozó, ELLE által felkínált ruhákat, és lelkendezik a Miu Miu kétrészes szatén szoknya-felső összeállításán, melyet az előfizetői címlapon visel.
Unalmas rendszerességgel vadul óvja magánéletét, főként mert nem akar – és nem is fog - beszélni Robert Pattinson-ról, aki valószínűleg a pasija, de hát ki tudhatja biztosra, mert - emlékeztek? - nem szeret beszélni erről. Világosan elmondta az okokat korábban is, úgy mint, 'Önző vagyok. 'Ami az enyém, az az enyém!' De azt is kijelentette már, hogy, 'Ugyan srácok, annyira nyilvánvaló.' És elnézve a premiereken látható nyilvános majdnem-vonzódást és a telefonnal készült homályos felvételeket a hanyagul öltözött, de szép és fiatal párosról, el kell ismerni, tényleg az.
De Kristen ennek ellenére sem fog beszélni róla, szóval nézzünk egy kevésbé gyakran feltett kérdést: mi teszi őt, hogy is mondjam, boldoggá? Mi a szenvedélye? Mit szeret igazán?
A válasza tökéletesen kifejezi, hogy miért tartja fontosnak ennek a modern Hollywood-i életnek a buktatóit. Mert amit igazán, igazán szeret, az a munkája. 'Ez egyfajta vonzódás,' mondja hevesen mindenféle hezitálás nélkül. 'Kurvára imádok mindent benne [a színészetben]. Szeretem a filmeket és azt, amire képesek. Olyannyira ezekből táplálkozom, mint semmi másból az életben.' (Érdemes megjegyezni, hogy Pattinson milyen édes bűvöletben van Kristen ambícióit illetően. 'Ő nagyon arra összpontosít, hogy színésznő legyen," mondta. 'Úgy értem, ez ő... egy színésznő, míg nekem erről fogalmam sincs.')
Kristen a 2002-ben készült Pánikszobával debütált Hollywood-ban. Még a mai napig egyik kedvenc emlékeként emlegeti fel a Jodie Foster-rel való közös munkát. 'Annyira szerencsés voltam. Jodie hihetetlenül profi, de nem az a TÚL profi, mert jófej. Úgy viselkedett mintha ő is csak egy volna a stábból. Ezt nagyon szerettem és abszolút befolyásolt ezzel.' Nem nehéz elképzelni, hogy Kristen is épp ilyen karriert szeretne magának; és azt sem nehéz elképzelni, hogy ezt sikerül is elérnie. De bevallása szerint az ultra normális háttere motiválta a pályaválasztásban. 'Nagyon unalmas típus vagyok; a dolgok, amikről olvastam, egyszerűen nem akartak megtörténni velem. De pont emiatt olvassák az emberek azokat a könyveket és nézik meg azokat a filmeket. Egy sima filmnézéshez képest viszont ez a munka egy őrületesen más előrelépés. Szó szerint valaki más bőrébe bújhatok és úgy is élhetek. És ezt meg is akarom tenni, mert minden alkalommal biztosra veszem, hogy tanulhatok valamit belőle. Még ha ez mondjuk azt is jelenti, hogy megtanulom hogyan kell megülni egy kurva lovat a Hófehérkében.'

Folyt.köv.

0 komment:

Megjegyzés küldése

newer post older post