Május 23-án a Cannes-i versenyprogram résztvevőjeként megtartották az On the Road legelső vörös szőnyeges premierjét. Kristen egy csodálatosan üdítő Balenciaga ruhában vonult a fotósok előtt. A főbb szereplők stílusosan egy, a filmben is sokat szereplő Hudson-nal érkeztek a helyszínre. A meghívott vendégek között ott volt Rob is, hogy támogassa Stew-t és TomStu-t a nagy este alkalmából. A vetítés végén a közönség majd 5 percen át tartó tapssal ünnepelte meg az alkotást (ez az egyik hagyomány, a leghosszabb tapsot a fesztivál történetében a volt amerikai elnökről, George Bush-ról szóló Fahrenheit 9/11 kapta, 20 percen keresztül).
A filmről a kritikák megoszlóak, viszont ami remek, hogy Kristen alakítását nagyon dícsérik a film hiányosságai ellenére is.
A Playlist szerint az OTR egyik legnagyobb hibája, hogy nem tudja átadni azt a rengeteg dolgot, amit a filmben átélnek a szereplők. Szerintük Salles-nek többet kellett volna foglalkozni magának a műnek a keletkezéstörténetével és kevesebbet a könyvben leírt sztorikkal. A film fényképezését viszont elismerő szavakkal illették.
A Vulture egy egész cikket szentel Kristen alakításának: "Egy rossz szót sem szólhatunk Stewart játékára : viszontláthatjuk azt az ígéretes karakterszínészőt, akit a Twilight hosszú ideig fogvatartott főszereplőjeként, az Into the Wild után. [...] Stewart mézhajú Mary Lou-ja tudja mit akar és meg is szerzi azt, és Stewart is végre magabiztosan mutatja meg érzéki oldalát, ahogy önfeledten táncol és csábít tetszése szerint."
A Forbes írójának kettős érzései vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt örül, hogy a könyv karakterei végre a vásznon is életre kelhettek, másrészt viszont a kisebb-nagyobb hibák miatt (túl hosszú a film, szükség lenne még vágásra és bár sok mindent felölelt a forgatókönyv, valami hiányzik belőle) úgy érzi, bár maradt volna ez másképp. Az alakításokat viszont ő is dícséri.
A hazai sajtótól is van vélemény, az Origo-sok szerint "az, amitől az 50-es években átütő volt az Úton, ma önmagában már nem érdekes. Hogy fiatalok a beilleszkedés helyett a céltalan lófrálást választják, és monogámia helyett a szexuális szabadságot és szabadosságot, azon a hippikorszak és a szexuális forradalom óta senki sem csodálkozik." Bori kritikájával egyelőre egy ponton nem értek egyet: a korábban kiadott OTR filmrészletben én tökéletesen meg voltam elégedve Garrett alakításával - a srác szeméből tisztán látni, hogy valami eszelősség bujkál a szemei mögött.
Arról, hogy mi ezeknek a kritikáknak az alapjait mikor tudjuk megerősíteni vagy cáfolni, sajnos nincs hír, hazai bemutatóról egyelőre kétséges beszélni. Maradnak viszont a képek a premierről:
A filmről a kritikák megoszlóak, viszont ami remek, hogy Kristen alakítását nagyon dícsérik a film hiányosságai ellenére is.
A Playlist szerint az OTR egyik legnagyobb hibája, hogy nem tudja átadni azt a rengeteg dolgot, amit a filmben átélnek a szereplők. Szerintük Salles-nek többet kellett volna foglalkozni magának a műnek a keletkezéstörténetével és kevesebbet a könyvben leírt sztorikkal. A film fényképezését viszont elismerő szavakkal illették.
A Vulture egy egész cikket szentel Kristen alakításának: "Egy rossz szót sem szólhatunk Stewart játékára : viszontláthatjuk azt az ígéretes karakterszínészőt, akit a Twilight hosszú ideig fogvatartott főszereplőjeként, az Into the Wild után. [...] Stewart mézhajú Mary Lou-ja tudja mit akar és meg is szerzi azt, és Stewart is végre magabiztosan mutatja meg érzéki oldalát, ahogy önfeledten táncol és csábít tetszése szerint."
A Forbes írójának kettős érzései vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt örül, hogy a könyv karakterei végre a vásznon is életre kelhettek, másrészt viszont a kisebb-nagyobb hibák miatt (túl hosszú a film, szükség lenne még vágásra és bár sok mindent felölelt a forgatókönyv, valami hiányzik belőle) úgy érzi, bár maradt volna ez másképp. Az alakításokat viszont ő is dícséri.
A hazai sajtótól is van vélemény, az Origo-sok szerint "az, amitől az 50-es években átütő volt az Úton, ma önmagában már nem érdekes. Hogy fiatalok a beilleszkedés helyett a céltalan lófrálást választják, és monogámia helyett a szexuális szabadságot és szabadosságot, azon a hippikorszak és a szexuális forradalom óta senki sem csodálkozik." Bori kritikájával egyelőre egy ponton nem értek egyet: a korábban kiadott OTR filmrészletben én tökéletesen meg voltam elégedve Garrett alakításával - a srác szeméből tisztán látni, hogy valami eszelősség bujkál a szemei mögött.
Arról, hogy mi ezeknek a kritikáknak az alapjait mikor tudjuk megerősíteni vagy cáfolni, sajnos nincs hír, hazai bemutatóról egyelőre kétséges beszélni. Maradnak viszont a képek a premierről:
0 komment:
Megjegyzés küldése