Elle France '12 interjú

Kristen Stewart: Úton a dicsőség felé

Az Alkonyat hősnő nem hagyta, hogy szívják a vérét. Kristen Stewart “Úton” van a dicsőség felé Kerouac mesterművének adaptációjában, melyet Cannes-ban fognak először bemutatni. Mi találkoztunk vele.


Kristen Stewart sokat változott mióta 2008-ban a Twilight sorozat gyanútlan Bella-jaként megjelent a nem éppen kis közönség előtt. Ő is nagy ugyanúgy nagy utat járt be. A karakter felfedezte a szex örömeit (neki erre 4 filmet kellett várnia, míg szerintünk Kristen ezen hamarabb túlesett). Megélte a szerelmet a vámpír oldalán (Stewart többé már nem tagadhatja kapcsolatát vászonbeli párjával, Robert Pattinson-nal), túlélte a magányt és a gonoszságot. A színésznő a rivaldafényben élte meg a felnőttséghez vezető utat. Az első film készítésekor 18 éves volt. Most 22 éves, de még tinédzsernek tűnik, a hangjában hűvös bizalmatlansággal ami nem illik a robotoszerű címlaplányok által sűrűn lakott Hollywoodhoz, de szemében látni, hogy ő egy határozott, önfejű fiatal nő. Meglepő módon látunk benne valami szexit is. A Malibu partjaira néző Topanga Canyon-nál megtartott fotózáson a színésznő könnyedén pózol a már védjegyévé vált tüzes tekintettel. Miközben várjuk, hogy beálljon a nap, leülünk vele egy cigaretta mellé és elbeszélgetünk arról a filmről, ami fordulópontot jelenthet karrierjében. Ennek ő is tudatában van és szenvedéllyel mesél róla. Az On The Road – fiatal – életének nagy szerepe. “Mikor Walter Salles kiválasztott Marylou szerepére 16 éves voltam,” emlékszik vissza. A kedvenc könyvem volt és nem tudtam elszakadni a szereptől.” TV producer apával és forgatókönyvíró anyával az oldalán Kristen Stewart forgatásokon nőtt fel. “Egyfolytában csavarogtam valahol és arról álmodoztam, hogy egyszer nekem is olyan munkám lesz, ami lehetővé teszi majd, hogy én is részt vegyek ezekben a folyamatokban. Ami végül ahhoz vezetett, hogy teljesen véletlenül színésznő lettem. A munkához tartozik, hogy nagyszerű rendezőkkel dolgozhatok együtt, amit nagyon szeretek.” 11 éves mikor David Fincher kiválasztja Jodie Foster lányának szerepére a Pánikszobában, 17 éves mikor Sean Penn egy kis szerepet ad neki az Into the Wild-ban. Már akkor színésznő volt, mielőtt sztárrá vált volna, azonban az átmenet nem volt könnyű. “Az első pár alkalommal mikor felismertek az utcán nagyon meglepődtem,” mondja. “Lehet ez kicsit naivan fog hangozni, de a Twilight-ig a munka “híresség” része teljes mértékben elkerült. Majd hirtelen ott találtam magam ennek a nem éppen egészséges mértékű figyelemnek a középpontjában, ami leginkább a popkultúrának volt köszönhető, nem pedig a filmnek; az emberek odajönnek hozzád egy közös képre vagy aláírásért, mert láttak valami pletykalap címlapján, de fogalmuk sincs milyen filmekben szerepeltél. Számomra ez zavaró. “

Mára megtalálta a megoldást: “Elfogadtam, hogy vannak fura emberek [...] Különben is, ha nincs rám befolyással, olyan mintha nem is létezne.” Szóval ennyit a Hírnév mókáról, aktívan mellőzzük. Viszont a szerepek, az egy másfajta mechanizmus. Tulajdonképpen az előző ellentéte. Ahhoz, hogy egy karakter életre keljen, Stewart-nak arra van szüksége, hogy magával ragadja, meghassa, érzelmeket váltson ki belőle. “Ahhoz, hogy megtestesíts valakit, igazinak kell érezned az érzéseit, másnak kell lenned… Ez egy rejtélyes folyamat, melyhez idő kell. Gyakran idegesít, hogy a rendező azelőtt kiáltja, hogy vége a jelenetnek, mielőtt elérném azt a pillanatot, amikor én is megérzem, hogy sikerült a megfelelő érzelmet felszínre hoznom.”

Miközben a munkájáról beszél, szemei kinyílnak, hangja komolyabbá válik, gesztikulál és a mellkasán dobol, hogy érzékeltesse felindulásának mértékét. Van valami szexuális abban, ahogy a színészetről magyaráz, arról a végső pillanatról mikor felszabadulttá válik és ami teljesen kimeríti, ha a kitörés előtt megzavarják.

Imádja azt a kapcsolatot amit az “On The Road-beli” partnereivel, Garrett Hedlund-dal (aki az ellenállhatatlan Dean Moriarty-t alakítja) és Sam Riley-val (Kerouac alteregójának, az észbontó Sal Paradise-nak szerepében) oszt meg. A tény, hogy másik kollégájával, Robert Pattinson-nal ez a kapcsolat tovább ment a szokott határoknál, immáron nem titok. De Kristen élvezte, hogy meghatározó pillanatokon osztozott a vásznon, anélkül, hogy forgatás után bármi más is történt volna. “Megéljük ezeket a nagyon intenzív érzéseket és mikor a következő nap találkozunk elgondolkodunk, hogy ‘Hé, egyébként ki is vagy te?’” Ez az egyéjszakás kalandok mozis megfelelője!“

Vágy, kielégítetlenség, irigység … Kristen Stewart-nak van érzéke a testiséghez és abszolút megértjük mit látott meg benne Walter Salles: állatias érzékisége teszi tökéletessé annak a Marylou-nak szerepére, aki az egyetlen nő volt, akit a fiúk toleráltak maguk mellett az “Úton”, a - fiatal, szabadszellemű, pimasz, elveszett lányt. Stewart a film során mindenféle álszerénység nélkül sokkal többet fed fel magából jelenetről jelentre, mint csak egy mell - vagy fenékvillantás. De legintenzívebb jelenetében teljesen fel van öltözve; jó pár percen át táncol a megbabonázott Dean Moriarty-val, a mámoros és vad, szexuális töltetű pillanatnak izzadtan és kócosan vetnek véget. Tüzesek, de nem züllöttek, ilyen az igazi performansz.

Mássá válni, hamis élményeket megélni, de igazi érzéseket érezni… “Nem tudnám megmondani, miért akarok színészkedni és folyton azt eljátszani, hogy valaki más vagyok,” ismeri be. “Szeretnék történeteket mesélni az embereknek, de közben én is sokat tanulok a filmekből, amikben szerepelek… Ez megváltoztatta az életem. Ez egy szokatlan vágy, egy fura hajtóerő.” Egyenesnek és szenvedélyesnek ismertük meg és nem kissé voltunk meglepődve, mikor kiderült, hogy ez a gyönyörű lázadó összeállt a Balenciaga-val, akik őt tették meg új múzsájukká. Elmondása szerint a divat iránti érdeklődése “hosszú évek erőltetett leckéje” volt: “Kötelességből öltöztem a vörös szőnyegre addig a napig, míg rájöttem, hogy ez egy nagy lehetőség lehet.” Így mikor Nicolas Ghesquière megkérte, hogy csatlakozzon a divatházhoz, kihasználta az alkalmat. “Eldöntöttem, hogy mellőzöm a divatvilág felszínességét. Nicolas egyébként az egyik legjobb arc, akit ismerek. Ahogy hallom a munkájáról beszélni, ahogy magát adja és körülötte lenni, aki imád gyönyörű dolgokat készíteni, nagyon inspiráló számomra.” Minden korábbi professzionális együttműködés ellenére ez most Kristen Stewart hitvallása, az okos, fiatal nőé, aki megpróbálja kiásni magát abból a mély félreértésből, melybe a Twilight-nak köszönhetően került.

Az“On the Road” után egy másik nyári filmben is viszontláthatjuk. A Hófehér és a Vadász a régi Grimm mesén alapul, de ezúttal nagy költségvetésben és oltári speciális elemekkel tarkították. Kristen a bátor és nemeslelkű hercegnőt alakítja. Ez a film az utolsó elégedetlenkedőket is meggyőzi majd arról, hogy ő nem csak egy hullócsillag és bizony helye van a térképen. Azután pedig elkezdi a felkészülést Bella és Edward kalandjainak utolsó felvonására, mely november után végre örökre szabaddá teszi őt a vámpírfilmek szorító fogásából. Az átváltozás épp most kezdődik.