Hófehér és a Vadász - vélemény

Kristen döntött egy merészet és az Alkonyat után ismét egy nagyobb költségvetésű film szerepét vállalta el, melyben a Disney Hófehérkéjét értelmezték újra. Az már az előzetesből kiderült, hogy egy akciódús és drámával telített alkotásra készülhetünk. Az íráshoz szerintem érdemes megemlítenem, hogy én a traileren kívül ismét nem néztem meg semmit a kiadott anyagokból a still-eken kívül, szeretem a mozira tartogatni az élményt. Éljen az eredeti hang és a felirat (na meg a 900. poszt :)), a továbbiakban spoiler-ek.

A film első 5 percében nézhetjük meg az előzményeket, melyet rendkívül jó minőségben, ám német nyelven megnézhettek ITT. A fiatal Hófehért alakító kislány nagyon szép volt és az arca is nagyon hasonlított Kristen-ére (ebben a spot-ban ezt jobban meg is figyelhetitek). Az anyakirálynő halála után az esküvői készülődéskor a Ravenna és Snow között beszélgetést imádtam, én akkor komolyan elhittem, hogy ők ketten akár még jóban is tudtak volna lenni, mert a történet folyamán azért kiderül, hogy van bennük hasonlóság, még ha kevés is. Kíváncsi lettem volna, hogy ők ketten mire vitték volna a birodalmat...

Cannes: On the Road premier

Május 23-án a Cannes-i versenyprogram résztvevőjeként megtartották az On the Road legelső vörös szőnyeges premierjét. Kristen egy csodálatosan üdítő Balenciaga ruhában vonult a fotósok előtt. A főbb szereplők stílusosan egy, a filmben is sokat szereplő Hudson-nal érkeztek a helyszínre. A meghívott vendégek között ott volt Rob is, hogy támogassa Stew-t és TomStu-t a nagy este alkalmából. A vetítés végén a közönség majd 5 percen át tartó tapssal ünnepelte meg az alkotást (ez az egyik hagyomány, a leghosszabb tapsot a fesztivál történetében a volt amerikai elnökről, George Bush-ról szóló Fahrenheit 9/11 kapta, 20 percen keresztül).
A filmről a kritikák megoszlóak, viszont ami remek, hogy Kristen alakítását nagyon dícsérik a film hiányosságai ellenére is.
A Playlist szerint az OTR egyik legnagyobb hibája, hogy nem tudja átadni azt a rengeteg dolgot, amit a filmben átélnek a szereplők. Szerintük Salles-nek többet kellett volna foglalkozni magának a műnek a keletkezéstörténetével és kevesebbet a könyvben leírt sztorikkal. A film fényképezését viszont elismerő szavakkal illették.
A Vulture egy egész cikket szentel Kristen alakításának: "Egy rossz szót sem szólhatunk Stewart játékára : viszontláthatjuk azt az ígéretes karakterszínészőt, akit a Twilight hosszú ideig fogvatartott főszereplőjeként, az Into the Wild után. [...] Stewart mézhajú Mary Lou-ja tudja mit akar és meg is szerzi azt, és Stewart is végre magabiztosan mutatja meg érzéki oldalát, ahogy önfeledten táncol és csábít tetszése szerint."
A Forbes írójának kettős érzései vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt örül, hogy a könyv karakterei végre a vásznon is életre kelhettek, másrészt viszont a kisebb-nagyobb hibák miatt (túl hosszú a film, szükség lenne még vágásra és bár sok mindent felölelt a forgatókönyv, valami hiányzik belőle) úgy érzi, bár maradt volna ez másképp. Az alakításokat viszont ő is dícséri.
A hazai sajtótól is van vélemény, az Origo-sok szerint "az, amitől az 50-es években átütő volt az Úton, ma önmagában már nem érdekes. Hogy fiatalok a beilleszkedés helyett a céltalan lófrálást választják, és monogámia helyett a szexuális szabadságot és szabadosságot, azon a hippikorszak és a szexuális forradalom óta senki sem csodálkozik." Bori kritikájával egyelőre egy ponton nem értek egyet: a korábban kiadott OTR filmrészletben én tökéletesen meg voltam elégedve Garrett alakításával - a srác szeméből tisztán látni, hogy valami eszelősség bujkál a szemei mögött.

Arról, hogy mi ezeknek a kritikáknak az alapjait mikor tudjuk megerősíteni vagy cáfolni, sajnos nincs hír, hazai bemutatóról egyelőre kétséges beszélni. Maradnak viszont a képek a premierről:

Welcome to the Riley's - vélemény

Tavaly ebben az időszakban kezdett felpezsdülni a dolog a Sundance-en a Welcome to the Riley's (és a The Runaways) körül. Bőven irigyen ittunk minden onnan jövő új hírt ami a filmmel kapcsolatosan jött és megvallom engem akkoriban sokkal de sokkal jobban érdekelt a The Runaways. A zene vagy a híresség faktor miatt valahogy jobban feldolgozhatónak éreztem és a Riley's meg csak úgy volt. A The Runaways-en azóta már azt hiszem mindenki túl van, sőt pár nap múlva itthon is megjelenik dvd-n, aminek azt hiszem örülünk mint macska a 9 életének.

The Yellow Handkerchief/Sárga zsebkendő - vélemény

Hol is kezdjem, hol is kezdjem...
Jobban tetszett a film, mint amit vártam. Nem rajongok ezekért a kocsikázós zéró történéses filmekért, de ez jó volt. A sztori röviden: Brett frissen szabadul 6 éves börtönbüntetése után és céltalanul kószál mikor egy étteremben meglátja a nagyon közvetlen, mindenkivel szóba elegyedő Gordy-t és az éppen lapátra tett Martine-t. Lényeg a lényeg: Martine és Brett Gordy kocsijában kötnek ki, a lány haza szeretne menni, Brett meg csak haladni valamerre. Útközben Martine faggatása során ismerjük meg Brett történetét visszaemlékezésekkel megfűszerezve, míg a két fiatal háttérsztorija csak említés szinten kerül elő: Martine ugye épp hazafelé tart apjához, akivel nem éppen rózsás a kapcsolata, ha jól vettem ki, apucinak épp új barátnője van, Gordy viszont inkább eljött otthonról, mert elmondása szerint senki sem tudott a közelében maradni, öngyilkossági kísérlete és természete miatt. A rokonai egyszerűen féltek szembenézni a tetteivel (gondolom neki se voltak rendben otthon a dolgok) bár Gordy saját bevallása szerint csak azért próbált meg véget vetni az életének, mert unatkozott. Igen, a srác kicsit kettyós vagy legalábbis elég fura szerzet, de mindenképpen művészlélek (és nem buta)...
A film igazából Brett története, Martine és Gordy segítenek neki visszatalálni ahhoz, az egy dologhoz, amit valaha is szeretett: a feleségéhez, May-hez és közben a két fiatal is jobban megismeri egymást.
A színeket nagyon szerettem, gyönyörűen van fotózva az egész, a képi világért mindenképp megérte megnézni, a Katrina hurrikán sújtotta New Orleans és a táj csodás látványt nyújt (ne turistalátványosságra gondoljatok, hanem a tipikus déli fasoros, homlokzatos házakra, nádasokra, végtelen utakra).
Színészi játékok tekintetében igazából csak Kristen-t és Eddie-t említeném, mivel William Hurt és Maria Bello játékára nincs hasonlítási alapom vagy más, ami alapján a jó jelzőn kívül mást tudnék mondani. Martine figurája aranyos, naiv lány, korának megfelelő gondokkal és kétes érzésekkel - még most kezdi el igazán az életét, most döbben rá a komolyabb érzések súlyára, Kristen alakítására nem lehet kifogást emelni, helyén volt minden. Eddie Redmayne-t egy rövidke szerepig az Elizabeth 2-ben láttam és teljesen meglepett, hogy itt mekkora egy bolond, már-már gyogyós karaktert hozott, teljesen hitelesen. Én személy szerint biztos nem haverkodtam volna vele a film első 15 perce után...
Hogy miért nézd meg? A már említett remek képi világ után azért, mert Kristen nagyon szép benne és még balettozik is, valamint ha érdekel egy szerelem története egy sokat megélt ember szemszögéből és szereted a kocsikázós filmeket. Én személy szerint megkönnyeztem pedig nem gondoltam, hogy ez megtörténhet.

P.S. imádtam a fáról lógó üvegeket, ahogy a kígyó a kísértést akarta megtestesíteni és Kristen egyik déli akcentusos 'okay'-ját.

Trailer:

Hivatalos képek:

The Runaways - vélemény

Amíg Ti is megnézitek a filmet, addig én gyorsan levéleményezem.
Már az elején csak lestem, hogy ez igen, de hogy őszinte legyek a film első felét bárgyú vigyorral a fejemen néztem főleg amiatt, hogy egy jó félév várakozás után végre láthatom. A kezdő képsorok tökéletesen visszaadják az akkori életérzést (amiről nekem halvány fogalmam sincs persze) de az tény, hogy a film kezdete erősen felfelé viszi az ember hangulatát. A zenék adják ahol kell, a Suzy Quattro számba beleszerettem. Folynak a történesek az viszont nekem kicsit fura volt, hogy szinte a semmiből már Japánban őrülten imádott szupersztárok. Az egyik percben még egy lakásban játszanak, ahol megdobálják őket, a másikban meg sikítozó rajongók törik rájuk az üvegajtót. A kezdeti sikerek után aztán jönnek a problémák és a drogok, ezek a csajok aztán nem aprózták el a cuccot (Kristen és Dakota b-vitamint szippantgattak a valóságban). Végül Cherrie az aki feladja, nem bírja az ezzel az élettel járó nyomást, a drogokhoz való menekülése sem segít rajta és feladja az egészet és visszatér a családjához. Joan ezzel szemben nem adja fel, Cherrie távozása után még 2 évig viszi tovább a Runaways-t majd később megalakítja új bandáját.
Igazából annyi mindent tudnék írni, de képtelen vagyok normális formában összegezni a gondolataimat. Szerintem Floria Sigismondi remek munkát végzett, a színészek nem különben. Cherrie karakterére több figyelmet szánnak mint Joan-éra viszont a többi lány sztoriját megmondom őszintén hiányoltam. Volt olyan akinek egy mondata sem volt az egész filmben, Sandy West-en kívül egyszercsak mindegyik ott terem a bandában.
Kedvenc jeleneteim: a végefelé ahol Cherrie mondja, hogy "Nem bírom tovább. Vissza akarom kapni az életem" mire Joan: "Nekem ez az életem" Meg mikor a Runaways feloszlása után Joan ott van a házban és a csaj Cherrie-ről kérdezgeti és Joan elmondja, hogy hiába fog szólókarrierbe kezdeni Cherrie, a dalokat mindig ő írta a bandában, mire a csaj "De az emberek úgyis mindig csak az énekesre emlékeznek" És ekkor kattan be Joan-nak a dolog. Jaj meg az a rész nagyon ütött mikor a stúdióban a meleg vörös fényről egyszerre csak átvált a hideg kórházi kékre és Joan elkezdi széttörni a berendezést. És mikor ezután Cherrie és Joan beszél az alatt a zene. Áááá az egész film rohadt jó. Még el tudtam volna nézni egy jó félórát belőle, néhány helyen hiányérzetem volt.
És respect Dakota-nak és Kristen-nek mert baszott jó munkát végeztek. Büszke Kristen-fan vagyok.
Még az énekléshez annyit, hogy a soundtrack-ből csak 4 számot hallgattam meg és az elsőre feltűnt, hogy Kris hangja kicsit mélyebb az eredeti Joan-éhoz képest, de a filmben máshogy hangzik az egész és tökéletes.

A kommentekhez írhatjátok a Ti kedvenc részeiteket, véleményeiteket a filmről stb. Komolyan érdekel, szóval ne fogjátok vissza magatokat.

Trailer:

Hivatalos képek a filmből:

Origo röpke a WTTR-ről

A Filmklubosok kint vannak a Berlini filmfesztiválon, megnézték a WTTR-t és összehoztak róla egy kis összefoglalót. Sok újdonság ugye nincs benne, de legalább már egy "itthoni" véleményt is olvashatunk a filmről :)

A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetített Welcome to the Rileys című filmet Ridley Scott fia, Jake rendezte, a producerek között ott van az apuka és annak öccse (Tony Scott), valamint Steve Zaillian, aki többek között a Schindler listája forgatókönyvét jegyzi. A főszerepeket James Gandolfini, Kristen Stewart és Melissa Leo játssza. Azért soroltam fel ezt a sok nevet, mert hangsúlyozni szeretném, hogy egy csomó olyan ember dolgozott ezen a filmen, akik láttak, írtak, rendeztek már számos jó filmet vagy legalább játszottak már jó filmben, és csodálkozom, hogy egyiküknek sem jutott eszébe felkiáltani, hogy gyerekek, ebben a forgatókönyvben minden figura csak és kizárólag olyan dolgot mond és csinál, amit élő ember soha nem mondana/csinálna.
Elmesélem a sztorit. Van egy középkorú házaspár (James Gandolfini és Melissa Leo), akik elhidegülten élnek egymás mellett, a fickó kártyázni jár és kefélget egy pincérnőt, az asszony hónapok óta nem hagyta el a családi házat és gyógyszereket szed a depressziójára. Boldogtalanságuk fő oka, hogy néhány évvel ezelőtt autóbalesetben meghalt a 15 éves lányuk. A fickó elmegy valami konferenciára New Orleansba, ahol megismerkedik egy kábé 16 éves sztriptíztáncosnő/kurvával (Kristen Stewart), akivel nem fekszik le, hanem beköltözik hozzá és elkezd gondoskodni róla. Később a felesége legyőzve agorafóbiáját utána megy New Orleansba és akkor már mindketten a kurvánál laknak, és úgy viselkednek a lánnyal, mintha a szülei lennének.
Lehet, hogy például a Coen testvérek remek kis abszurd komédiát tudnának csinálni ebből a történetből, de Scotték mindezt véresen komolyan kezelik, szegény színészek meg próbálják tenni a dolgukat, de ennyire valószínűtlen karaktereket képtelenség eljátszani.

írta: Varga Ferenc via

Speak - vélemény

Melinda Sordino életvidám, átlagos lány volt egészen addig az estéig, amíg barátnőivel el nem mentek egy buliba. A fiatal lányt megerőszakolták, azonban a történtek miatt sokkot kapott és kihívta a rendőrséget, de hogy mi történt vele senkinek sem mondta el. Ennek hatására a középiskola első osztályát barátok nélkül, egyedül kezdi és a hallgatagsága mellett a diákok közutálatával is szembesülnie kell. Titkát senkinek sem tudja elmondani, de a művészet segítségével úgy tűnik képes feldogozni az őt ért szörnyűségeket és megpróbál újra beszélni ...

A film cím megtévesztő, sokan [én is] azt hittem, hogy Melinda néma, de igazából arra utal, hogy végre mondja el valakinek a történetét.
Kristen 14-15 éves lehetett, mikor eljátszotta ezt a karaktert, mondanom sem kell hibátlanul. Nehéz lehet ennyi idősen egy ilyen dolgot akár eljátszani is vagy belegondolni min mehet keresztül egy ilyen lány. De teljesen meglepő Kristen színészi játéka, igazi, felnőtteket megszégyenítő alakítást nyújt. Csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni, ez Kris egyik legjobb (ha nem a legnagyobb) szerepe, a The Cake Eaters mellett.

Szerencsém volt elolvasni a film után a könyvet is magyarul, akinek tetszik a film ajánlom figyelmébe, kedvezményesen 1000 Ft, 200 oldal és igazán olvasmányos. Tényleg ad egy kis pluszt az egészhez. Viszont a film sokkal drámaibban dolgozta fel ezt az esetet, a könyv valahogy könnyedebb volt, kicsit viccesebb is. Egyébként rájöttem, hogy Kristen elolvassa a könyvet, ha olyan filmben szerepel, ami egy könyvet dolgoz fel. Onnan jöttem rá, hogy például amikor a Twilight-ot néztem [ a könyvet a film után olvastam el] rengeteg olyan arckifejezése volt Kristen-nek, amiket nem tudtam hova tenni [ezt majd egyszer a Twilight véleményemben kifejtem]. Itt is volt egy csomó olyan rész, ahol csak azt látni, hogy néz maga elé és bámul az ember meg csak néz, hogy most mi van. De most, hogy elolvastam a könyvet már tudom, hogy mi járt akkor a fejében és teljesen értelmet nyer az egész dolog, az arckifejezése. Sokkal jobb az egész.
Érdekesség, hogy a filmben szerepel Kristen (ex?)pasija, Michael Angarano, akivel állítólag ezen a forgatáson barátkozott össze és hamarosan egy pár lettek.
A filmet Laurie Halse Anderson könyve alapján Jessica Sharzer rendezte és 2004-ben készült.

Speak picspam (a film képekben)

Trailer:

Hivatalos képek

Cutlass movie - vélemény

Kate Hudson rendezte 2007-ben készült, 15 perces rövid film, melyben Kristen a főszereplő anyuka, Robin fiatal önmagát játssza.

A történet: Robin lánya, Lacy [Dakota Fanning] kinézett magának egy nagyon drága gitárt, de nincs elég pénze, ezért megkéri az anyját, hogy vegye meg neki és ő később folyamatosan törleszteni fogja a gitár árát. Robin nemet mond, amivel jól magára is haragítja Lacy-t. Majd visszaemlékszik saját nagy álmára, melynek megvalósításához ő is ugyanúgy a szülei segítségét kérte, mint most a lánya Lacy. Hogy mi volt Robin nagy vágya és hogy Lacy végül megkapja e a gitárt kiderül a filmből... Nézzétek meg, nagyon aranyos kis 15 perces mini mozi[eredeti angol nyelvű].
Kristen végre kicsit viccesebb oldalát is megmutatja ebben a kisfilmben. A mellékszerepekben Kurt Russel, Chevy Chase, Dakota Fanning.

A nők hálójában/In the Land of Women - vélemény

A minap voltam ügyes-bajos dolgaimat intézni becses fővárosunkban, aztán beugrottam az EW-be és nézelődtem a dvd-k között, mikor megtaláltam ezt a filmet is. Már régóta megakartam nézni és mivel az ára is remek volt, gondoltam megveszem. Elég a rizsából jöjjön a lényeg:

Carter éppen szakít élete szerelmével és hogy túljusson rajta, elutazik a beteg nagymamájához, aki egy kis vidéki kertvárosban lakik. / A nagyi egyébként marha jó fej és sokat nevettem a jelenetein./ Itt megismerkedik a szomszédban lakó Sarah-val, akinek férje, két lánya és mellrákja van. Sarah és Carter bár két idegen, de valahogy mégis úgy érzik mindent elmondhatnak egymásnak, sokat sétálnak és baráti kapcsolat alakul ki közöttük. Sarah lánya, Lucy /Kristen/ egy átlagos kamasz, aki nem nagyon avatja be az anyját a dolgaiba és nem jönnek ki túl jól. Lucy is megismerkedik Carter-el és ő is bizalmába fogadja a fiút, akit aztán már nem is tart ciki szomszédnak....

Szóval a történet szerintem nem rossz, és bár eléggé szerelmi történetnek van beállítva a dolog, nem az a tipikus romantikus film, inkább az emberek közti kapcsolatokról szól. Kristen karaktere Lucy /Hardwicke/, a még önmagát kereső fiatal lány, problémákkal, kérdésekkel. Nem tartanám kimagasló alakításnak, minden a helyén volt, ahogy kell, de igazából semmi különös. Képeken sokat láttam Kris-t szőke hajjal és nem igazán tudtam megbékélni vele, de most hogy láttam a filmet, valahogy nem is tűnik olyan rossznak. Megfiatalítja a szőke haj, de tényleg. Szinkronnal néztem és ez volt az első olyan Kristen-film, ahol jó (!) volt a szinkronhangja /azt hiszem Nemes-Takács Kata/ komolyan. Teljes mértékben illett hozzá, egyáltalán nem volt zavaró. Végső soron nem volt egy rossz film, alapjáraton nézhető, aranyos /Sarah másik lánya is elképesztő helyes kiscsaj és amilyen szövegei vannak.../, de ha kihagyja az ember igazából nem veszít semmit. Listán kipipálva ez is.
A filmet Jon Kasdan rendezte és 2007-ben készült.

Trailer:

Hivatalos képek:

Adventureland - vélemény

Az Adventureland főszereplői 20 év körüli fiatalok, akik különböző okok miatt kezdenek a Kalandparkban dolgozni, így James /Jesse Eisenberg/ is, aki a továbbtanulásához próbál pénzt keresni.
Itt találkozik Em-el /Kristen Stewart/ is, akivel egyre inkább egymásra találnak, és mivel a munka elég gáz ezért a kollégákkal gyakran bedobnak egy vicces cigit vagy iszogatnak, így próbálják átvészelni a nyári munkát. Em-nek azonban van még valaki az életében, akitől nem tud elszakadni... A történet nem merül ki ennyiben, a film során sokat megtudunk a többi szereplő hátteréről is és rá kell jönnünk, ez koránt sem egy nyári tini vígjáték. Mindenkinek megvannak a személyes problémái, a felnőttéválás kapujában álló szereplőknek döntéseket kell hozniuk.

Szóval aki egy jó kis röhögős vígjátékra számít, annak nem hiszem, hogy tetszeni fog, bár azért volt benne jócskán vicces jelenet, de a film inkább komolyabb hangvételű.

Kristen Stewart játssza Em szerepét, aki talán az események egyik fő mozgatórugóját képező karakter.
A színészi alakítása végig rendben volt és valószínű nem ez lesz "élete szerepe" , de a tőle elvárható szintet hozza /rajongók szeretni fogják :) / és mekkora mázlista már, hogy Ryan Reynolds is "megvolt" neki... :)

Érdekesség: ebben a filmben is szerepet kapnak az óriás pandák, úgy mint Rob filmjében a Remember me-ben is :)

A filmet 2009 március 27-én mutatták be Amerikában, Greg Mottola rendezésében.

Trailer:

Hivatalos képek a filmből:

The Cake Eaters -vélemény

A The Cake Eaters igazából egy többszálon futó cselekmény, ezért én csak Kristen történetére helyezném a hangsúlyt. A többi karakterről annyit, hogy van egy idősebb apa és egy fia, akik nemrég vesztették el az anyjukat, az ez utáni életüket mutatja be a film, később hazatér a második fiú is. Érdekesség, hogy mindhárom férfinak a szerelemmel is gondjai vannak, hiszen mindannyiuk életében van egy fontos személy, akivel nem mennek egyszerűen a dolgok.
Szóval Kristen egy Georgia nevű lányt alakít, aki egy olyan betegségben szenved, aminek következtében nem bír rendesen beszélni, járni és rángógörcsei vannak. Ezért visszahúzódó természete van, de anyja fotósorozatokat készít róla, hogy felhívja más emberek figyelmét a betegségére. Georgia a nagymamájával próbálja eladni a képeket egy vásáron, amikor találkozik Beagle-el /az egyik fiú/, aki maga is elég félénk természetű, de úgy tűnik jól megértik egymást. Georgia-nak tervei vannak a fiúval, hiszen úgy gondolja, hogy már nincs sok hátra az életéből és szeretne megtapasztalni pár dolgot, mielőtt meghal...
A történet Kristen részéről ennyi. Viszont Kristen-nek annyira jól mennek ezek a drámai szerepek, hogy csak dícsérni tudom érte. Elképesztően jó alakítást nyújt a beteg lány karaktereként, abszolút hihető, és bár sokan a Speak című filmet tartják egyik legjobb szerepének /szintén egy drámai karakter szerepébe bújt/, itt is remekel és nem okoz csalódást. Aki a komolyabb oldalát is látni szeretné, annak mindenképp ajánlom a filmet és bár a többi szereplő része kicsit unalmas volt, megérte végig nézni.
A filmet Mary Stuart Masterson rendezte, 2007-ben készült és 4 díjat nyert.

Trailer:

Hivatalos képek: