Úgy látszik még mindig készülnek olyan filmek, ahol a színészek, technikusok és készítők heteken át osztoznak közös élményeken, de a tűz körül énekelve minden este eszükbe jut, hogy majd külön utakon folytatják tovább.
Bár csak pár órája vagyok Kristen és Garrett közelében, rögtön érzem, hogy közel állnak egymáshoz: barátságuk határozottan filmes kalandjukból ered. Annak ellenére, hogy fiatalok (21 és 26) sok mindent megéltek és bár külsőleg tökéletesek, egyáltalán nem ostobák. Őszintén szólva imádunk kritizálni, de itt most meg kell hajolnunk. Eddigi filmes karrierjük nem vált épp a javukra (a Twilight Kristen-nek és a Tron Garrett-nek), de ebből az interjúból kiderül, hogy ezt az adaptációt milyen intenzitással és intelligenciával kezelték. Ahogyan hallgattak a karaktereikre és amilyen precízen keltették őket életre, azzal kellően bizonyítottak a producereknek és annak az életrajzírónak is, aki szaktanácsadóként dolgozott a filmen.
Nyilvánvaló, hogy Kristen és Garrett örül annak, hogy újra láthatják egymást. Élvezik a közös pózokat, egymásnak feszülnek a régi kék
Chevrolet előtt, ami a fotózás mellékszereplője. Ráfekszenek, a kerekén ülnek, befészkelik magukat a járgányba, kinyújtóznak a motorháztetőn...
A felvételek között ugratják egymást, nevetgélnek, rágyújtanak egy-egy cigarettára. A fotózást az interjú követi. Kristen fehér pólóban és egy régi, valaha hosszúszárú Levi's-ből levágott short-ban ül egy támla nélküli széken, az arca teljesen természetes a fotózásra készített sötét smink ellenére is. Az édes Garrett - aki nagyon kedvesnek tűnik - vele ellentétesen foglalt helyet a kanapén és épp az aznapi első kóláját nyitja, a szünetek közötti rengeteg pezsgő után (az egyik asszisztens megmutatta neki, hogy kell úriemberként szolgálni az italt, amit a színész meg is nevetett: 'Olyan mint a nők, a nyakánál kell megragadnod').